A rasszizmus ezért lényege szerint nihilista eszme, amely az egyetemes jót a faji öncélúsággal váltja fel. Ebből adódóan kényszerrel páncélozott etnikai közérdekké aljasítja a közjót – azáltal, hogy leválasztja azt az egyetemes jóról.
2. A rasszizmus erkölcsileg objektíve helytelen, mert nyilvánvaló igazságtalanságokat normalizál és tesz rendszerszintűvé. Mi több: a politikai rendet épp ezekre az igazságtalanságokra alapítaná. Le kell szögezni, hogy az igazságosság nem az emberi viszonyok puszta szimmetriája, nem valami kiszámított vagy kiszámítható dolog, hanem általános erkölcsi készség – mindenkinek megadni azt, ami jár. Ezzel szemben a rasszisták a természetre, a történelemre, a jogot alapító erőre hivatkoznak, amikor szembesítik őket az igazságosság követelményével. Tudhatjuk, hogy ezek – természet, történelem, hatalom – csak a nihilizmus tarka álarcai. Ha rasszistáink azt mondanák, hogy az igazságosságnak is csak bizonyos keretek között lehet értelme, akkor ezt valamiféle politikai realizmusnak tekinthetnénk. De ők nem ezt állítják, hanem azt, hogy az igazságosság terén egyáltalán nem tartozunk semmivel más népelemeknek és az állampolgári közösség más származású tagjainak. Ezt az aljas szemléletet már az ókori pogány etika is magasan túlszárnyalta. Az újpogányság és az újbarbarizmus korában sem fogadhatjuk el ezt a szemléletet, különben szégyenben maradunk a klasszikusokkal szemben.
3. A rasszizmus istentelen. Nemcsak azért, mert isteníti a fajt és bálványimádó módon a teremtményt emeli az abszolútum rangjára. Sokkal inkább azért, mert tagadja az Isten képmására alkotott emberi nem egységét és ezzel leköp minden Istentől eredeztetett személyi méltóságot, kategorikusan tagadja az emberi remény, az evangéliumi missziós parancs és a megváltás egyetemességét.
A rasszizmust megalapozó szociáldarwinista mitológiában nemcsak Istennek nincsen hely, hanem az egyetemes istengyermekségnek sem.
És akkor a zsidó megváltót még szóba se hoztuk!
4. A rasszizmus nem pluralista, épp ellenkezőleg. Éppen ez a rasszisták legnagyobb hazugsága: hogy pluralisták lennének. Ugyan! Milyen pluralizmus vezet etnikai tisztogatásokhoz? Ne vicceljünk már. A rasszizmusnak éppen az kölcsönöz sajátosan modern jelleget, hogy a természeti és társadalmi rend sokféleségét redukálni akarja, meg akarja „tisztítani” a kategóriákat és hús-vér embereket áldoz valamilyen absztrakt fogalmiság (a faj) oltárán. Egy rasszista nem épp a népek békés egymás mellett élését szorgalmazza, hanem arra vár, hogy felszámolhassa az állampolgári közösség pluralitását. Bárhonnan nézzük ezt a törekvést, itt bizony homogenizáció és egységes tömbök létrehozása a cél, olyan tömböké, amelyek példa nélküliek az emberiség történelmében, s amelyek magát a politikát is üres kifejezéssé silányítják, azáltal, hogy saját körében pangó, zoológiai tényösszefüggéssé teszik – egy minden magasabb értelemtől elhagyott terpeszkedő önazonosság szintjére degradálják az életet.